A pajzsmirigy összefüggése a fogamzással és a várandóssággal jóval szo­rosabb és bonyolultabb, mint gondolnánk. Már a gyermekvállalásra való felkészüléskor ellenőriztessük orvosunkkal a pajzsmirigy normális működé­sét, és eltérés esetén mielőbbi lépések történjenek az állapot rendezésére.

A pajzsmirigy a nyak elülső részén elhelyezkedő belső elválasztású mirigy, melynek alakja kitárt szárnyú pillangóhoz hasonlít. A pajzsmirigy által ter­melt hormonok a keringéssel a test minden szövetéhez eljutva szerepet ját­szanak a szervezet energiafelhasználásának és hőháztartásának szabályo­zásában, elengedhetetlenek az agy, a szív, az izmok normális működéséhez.

Az autoimmun pajzsmirigygyulladás a fertilis korú nők leggyakoribb en­dokrin megbetegedése, jelenlétét a laboratóriumi diagnosztikában alap­vetően az A-TPO-pozitivitás jelzi. Mind az autoimmun tireoiditisz, mind a következményes hipotireózis több lehetséges mechanizmus útján csök­kentheti a fertilitást és növelheti a vetélések számát. A levotiroxinkezelés számos esetben javítja a meddőségi kezelés hatékonyságát és növeli az élveszülések számát.

A nem súlyos terhességi hipotireózis kezelésének elmaradása nem vezet semmilyen hátrányhoz sem anyai, sem magzati szinten.

A hipertireózis oka a pajzsmirigyhormonok fokozott termelése vagy a tárolt pajzsmirigyhormonok fokozott felszabadulása, de származhatnak a hor­monok pajzsmirigyen kívüli forrásból is. A fokozott termelés leggyakoribb oka a Basedow- (Graves-) kór, a toxikus multinoduláris golyva és a toxi­kus adenóma. A fokozott passzív felszabadulás fő oka fájdalommentes tireoiditisz vagy Hashimoto-betegség. A pajzsmirigyhormonok fokozott ter­melése kezelhető tireosztatikus szerekkel, a mirigy radiojódos ablációjával vagy sebészi tiroidektómiával. Az elsőként választandó módszer függ a diagnózistól, az esetleges ellenjavallatoktól, a hipertireózis súlyosságától és a beteg preferenciáitól.

A tirozin-kináz-inhibitorokat ma már széles körben alkalmazzák szolid tumo­rok és hematológiai betegségek terápiájában. Óriási előnyük, hogy elkerülhe­tővé teszik a hagyományos kemoterápiák mellékhatásait, de lehetnek speci­fikus toxikus hatásaik – leggyakrabban dermatológiai és gasztrointesztinális területen; hipotireózis és kardiotoxicitás ritkábban fordul elő. A betegek túlélése és a célzott terápiák alkalmazása között egyértelmű összefüggés van, így a mellékhatások megfelelő ellátása igen fontos a felesleges terápialeállítások és dóziscsökkentések elkerülése érdekében.

A manifeszt vagy szubklinikus primer hipotireózis a leggyakoribb endokrin betegség. A hipotireózis diagnózisa nem nehéz, de vitatott kérdés, hogy szubklinikus hipotireózisban mikor kell szubsztitúciós kezelést indítani. A hormonpótlásra leggyakrabban használt levotiroxin a szervezetben trijódtironinná aktiválódik. Ha a beteg közérze­te tiroxinszedés mellett nem kielégítő, a trijódtironinnal kiegészített kezelés eredmé­nye összefügghet a 2-es típusú dejodináz polimorfizmusával. A levotiroxinnal kezelt nők tiroxinszükséglete terhesség idején nagyobb. Figyelembe kell venni a levotiroxin felszívódásának a gyomorsavtermeléstől való függését. Differenciált pajzsmirigyrák miatt végzett tireoidektómia után nem mindig szükséges a TSH-szuppresszió.

Aki pajzsmirigybetegekkel foglalkozik, az nem unatkozik. Ez a tőlem származó bölcsesség ugyan megkérdőjelezhető, de hozzáteszem még, hogy aki pajzsmirigybetegségekkel foglalkozik, az szereti ezt a tevékenységet, bár a napi (szerencsére nem mindennapi) több tucatnyi beteg ellátása fárasztó.